Egy darab fából faraghatsz
Egy késsel és kis készséggel
Szobrocskát, amit csak akarsz,
Kezeid ügyességével.
A forgács apránként lehull
És a forma, ami durva,
Lassan-lassan kifinomul
Szemed előtt alakulva.
Előbb vetted fontolóra,
Gondolat volt, egy darabka,
Lendülettel vált valóra
A kezeden átszaladva.
A figyelmed penge éles,
Lendül szíved tiszta vágya
S mit kigondolsz, nem kétséges,
Megvalósul nemsokára.
Valóban hasonlít a faragáshoz az írás is. Az alapötlet megvan, és a végén lehet, hogy teljesen mással fejezi be az ember. (én legalább is) A szobrász azt mondják látja az anyagban, hogy mit rejt, azt faragja ki. Érdekes lehet olyan szemmel látni…. Szeretettel: Éva
Nagyon jó ez a vers. A szavakat is ugyan így lehet faricskálni. Vagy az is lehet, hogy erre gondoltál Gabrielin.? Rzsike.