Hiába szólt a hang; elég!
De mert a fény a gyors,
mikorra vájt füledhez ért,
elült, hiába volt.
Hiába volt a félelem,
a balgaság felett
legyőzetett az értelem,
maradt a rettenet.
Hiába volt ezernyi jel,
ki látta, sápadott,
ha háborúba menni kell,
a józan ész halott.
Hiába mindenünk oda,
a gőg, ha húsba vág,
temetkezéseink oka
e torz hiábaság.
Köszönöm értő elemzésed, kedves Gusztáv.
Nagyon jó ez a “torz hiábaság” ,nem mindenki érti, de ebben minden benne van,,
a közönytől a lemondásig, stb… bár ne mondjunk le még semmiről, sem a józan
észről, sem az értelemről!
Tiszt: G.
Köszönöm a látogatásod, kedves Zsuzsa.
Szép, lendületes, a súlyos mondanivaló ellenére elegánsan könnyed verselés.
Szeretettel:
Zsuzsa
Örülök és köszönöm, hogy olvastad, kedves Kata.
Egyetértek versed minden szavával, kedves Imre!
Üdvözlettel: Kata