Hiábaság

Hiába szólt a hang; elég!
De mert a fény a gyors,
mikorra vájt füledhez ért,
elült, hiába volt.

Hiába volt a félelem,
a balgaság felett
legyőzetett az értelem,
maradt a rettenet.

Hiába volt ezernyi jel,
ki látta, sápadott,
ha háborúba menni kell,
a józan ész halott.

Hiába mindenünk oda,
a gőg, ha húsba vág,
temetkezéseink oka
e torz hiábaság.

“Hiábaság” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Nagyon jó ez a “torz hiábaság” ,nem mindenki érti, de ebben minden benne van,,
    a közönytől a lemondásig, stb… bár ne mondjunk le még semmiről, sem a józan
    észről, sem az értelemről!
    Tiszt: G.

  2. Szép, lendületes, a súlyos mondanivaló ellenére elegánsan könnyed verselés.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!