Múltnak fátyla már eltakar,
Emlékek hídja zárva tart,
Rozsda eszi a kapuját,
Segíti feledés homályát.
Kevélység jön a mihaszna,
Magát meg nem hazudtolja,
Feltöri kapunak zárját,
S az emlék, mint folyó árad.
Égőn facsarja a szívet,
A múltnak leheletétől,
Pillanatra megfagy a lélek,
Emlékek hídja romba dől.
Ám a szeretet mindent legyőz,
Fájó érzéseket töröl,
Szívnek húrját megjavítja,
Fénylő lelket meggyógyítja.
Db. 2023. 02. 24.
Drága Margitka! nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves szavaidat! Szeretettel Edit
Drága Editke!
„Ám a szeretet mindent legyőz,
Fájó érzéseket töröl,
Szívnek húrját megjavítja,
Fénylő lelket meggyógyítja.”
Pontosan így, ahogy írod! ettől nagyobb erő nem létezik.
Nagyszerű versedhez szeretettel gratulálok.
Margit
Drága Kata és Marika! Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves szavaitokat! Szeretettel Edit
„Ám a szeretet mindent legyőz,
Fájó érzéseket töröl,
Szívnek húrját megjavítja,
Fénylő lelket meggyógyítja.”
Így legyen drága Editkém!
Ölellek: Kata
Drága Editke! Másik oldalon már szeretettel gratuláltam e
szép versedhez. Ismét az utolsó vsz-át tudnám kiemelni.
Öleléssel: Mária