Az idő megállt egy pillanatra.
Kérdi ki vagyok?
Egy nő, egy fiú, egy érzés?
Összetartozunk.
Több ez mint szeretet.
Valami megfoghatatlan,
lelkem édes gyümölcse.
Az életöröm maga.
Nemes kis arcocska,
világképet hordoz,
boldogsàgot lomboz,
felbecsülhetetlen kapocs.
Anya és fia között titokzatos.
“Kapocs” bejegyzéshez 6 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Évike! Az embernek vannak néha megindító mély érzései, melyek e sorokat szülték akkor is. Szeretettel várlak mindig. Éva
Kedves Kati! Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál és tetszett írásom. Szeretettel várlak mindig Éva
Kedves Marika! köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál. Szeretettel várlak mindig Éva
Hihetetlenül jól fogtad meg a témát kedves Évike, nagyon szép gondolatok! Szeretettel: Éva
Kedves versedet szeretettel olvastam Évike.
Gratulálok: Kata
Drága Évike! Szép-re írt szeretet-versednél jó volt megállni, átérezni,
mit Te is érzel.
Ölellek: Mária