Ébredő berek

Versenyt futnak a télvégi szelek,
nád és fűzhangján üvölt a berek,
hullám ront a partra, dühe csupa jég,
rozsda marta fehér a felkelő vidék.

Kökény tüskéi még fogják a napot,
sugarai festenek véres szalagot,
mely az ágon, és a nád között lobog,
a megtorpant sötét barázdán csorog.

Felszakad az ég, kékje bíbort lángol,
véres kardot fest a lengő fűzfaágból,
mely kíméletlenül le a földre csap,
bár tövis marta testét, de szabad lett a nap.