Számolom a perceket

Ne számold a percet, ha itt vagy,
csak ölelj, mintha nem lenne holnap.
Szeress, amíg eljön a reggel,
s búcsúzz tőlem el egy öleléssel.

Nem fáj, hogy elmész, mert látom,
Te nekem, én neked vagyunk a világon.
Visszatérsz, ha eljön az éjjel,
S szeretni fogsz újra szenvedéllyel.

S nem üres többé a nappal,
és nem nézek a világra haraggal,
és elhiszem, hogy létezik a béke,
mert ezt ígéri karod ölelése.

Szemedben mosolyomat látom,
testedhez bújva ér el az álom,
s már nem csak a test, a lélek is pihen,
mit nem hittem rég, most újra hiszem.

S ha nem mész el egyszer majd reggel,
akkor válunk eggyé az élettel,
mert te vagy a valóra vált álom,
mit nem hittem, hogy megtalálom.

Szeress hát, s ha eljön a reggel,
búcsúzz el tőlem egy öleléssel.
S én számolom a perceket estig…
mert elmúlásuk érkezésed jelzik.