Világom

Ha érdekel az elmém, én azt megvárom
míg kéred mutassam, neked én kitárom.
Nyújtom én kezem, fogd csak meg és kövess hát,
ezen nagy kalandon mi mai nap vár ránk.
Amint belépsz sok értelmeset nem láthasz,
sok bohóság mögött van, ami nem álca.
Körülnézel mindenki próbál vidítani,
hisz nem oly egyszerű élni, mint azt hinni.
Tovamész, láthatod hogy itt ott bú is járt,
Felégett falukat látsz, meg még sok hullát.
Karakterek kik életembe bajt hoztak,
Bút, bánatot, mivel halottak, nem jobbat.
Elszigetelt részen található mindez,
Kik még fejemben élnek, nekik nem kell ez.
Nem kell hogy traktáljam őket sok bajommal,
Inkább hülyülök, az nem fáj, nekik jó az.
Kik itt vannak értik miért gondolom túl,
az életet mi mást sem hozott csak sok bút.
Vagyis hazudok, mert voltak benne szépek,
Nem felejtem én a medencés emléket.
Mikor sokat nevettünk azon a héten,
Mint ha tegnap lett volna, nem is oly régen.
Látod, van jó is mit az elmém megőrzött,
Jó sok a rossz, de éltetnek az örömök.
Gondolataim szárnyallnak folyton folyvást,
Mert semmi sem egyszerű, ez a megoldás.
Apróbb dolgok fel sem tűnnek sokszor nekem,
Mert részletben sosem veszett el figyelmem.
Csapongok jobbról balra folyton kattogok,
Milyen a múlt, jelen, jövő, nem hazudok
Sokszor kiakaszt a sok fájó esemény,
Mert csak tűrök, hát de sokszor ez sem elég.
Láthatod az elmém oly egyszerű mint a bot,
Engem, hogy más ért-e sohasem izgatott.
Üdvözöllek világomban mivel olvasod,
Elmém leírását, helyed biztosított.