Te sem leszel tehát Az,
Most ezt érzem, de nem tudom;
Biztos sosem lehetek,
Ha szorongó a tudatom.
A válaszok így nincsenek meg,
És minden olyan álomszerű.
Kegyetlen az éjjel csöndje,
És semmi nincs, mi egyszerű.
Te sem leszel tehát Az,
Pedig lásd, verset írok Hozzád!
S mutass valaki mást,
Aki könnyeket szán rád!
Ki akkor a jobb,
Ki, aki jobban megérdemel?
Ki az, akit átsegítesz a hajnalon,
Ha úgy érzi, a Nap sosem kel majd fel?
Miért maradtam egyedül?
Megint, fázva, Nélküled?
Miért szerettem beléd így,
Miért fogott meg zöld szemed?
Nem leszel, kit nyugtatok,
Ha félsz, nem leszek támasz,
Nem leszel boldog úgy, hidd el,
Mint velem lettél volna:
Balatonon, nyáron, tűzben,
álmodhattunk volna ketten,
Mégsem kell ez Neked.
Mondd meg, miért nem?
Néztél. Szemembe, „a tekintettel”.
Miért tetted? Miért hitettél?
Nem haragszom, csak szeretnék
Választ kapni a nyugalomért.
Hogy engedjen a szorongás.
Hogy hálás legyek egyszer ezért.
Ki voltál, nem tudom,
Idővel talán megtudom,
Nagyon akartam szívedet.
Csodálni a lelkedet.
Isten segítsen utadon.
2023. március