Elébb olyan fehér a tiszta éned,
akárha volna éji hólepel,
amint a pirkadatkor arra ébred,
mi búskomor világokat lep el.
Delén vakon hiszed, te más leszel majd,
megalkuvás nem oldja lelkedet,
amerre jársz, a boldog öntudat hajt,
remélve azt, hogy éltetik neved.
A napra nap, s az évre év jön egyre,
magad felé hajolva két kezed
bepiszkolod, s az álmaid törölve
az ingovány letépi jellemed.
Akart korod, s a messiása voltál,
de lám, igen sivár maradt a leltár.
Úgy legyen! Örülök, hogy olvastad, kedves Gusztáv.
Jó a cím, jó a végigvitt életfolyamat, a vége elég rápirítós, de a leltárt megcsináljuk…
Tiszt:G
A véleményed megtisztelő, kedves Éva.
Hihetetlenül gyönyörűen fogalmazod meg ebben a versedben kedves Imre az emberi életciklusokat, kiemelve a legfontosabb jellemzőit azoknak. Szeretettel gratulálok ehhez a remekedhez is! Éva