Ohh, az édes múlt,
nézd, hogy integet,
vissza soha nem jöhet,
örök búcsút vett.
Egy kacsintást dob,
egy emléket lop,
elporlad velünk,
semmi nem marad.
Morzsákat hagy itt,
rágódni valót,
hogy sose felejtsd
a tapasztalatot.
Arcod meglegyinti tékozló szele,
ez így volt, az úgy volt…
vajon emlékszel-e?
Én néha engedném, huss, menjen,
de bilincsbe fogja kezem,
néha múltam marasztalom,
szívem csücskén hagyom.
Oláh Péterné Jantyik Erzsébet
Köszönöm megtisztelő látogatásod és kedves hozzászólásod!
🙂
Kedves Lajos köszönöm szépen látogatásod!
Bernadett magával ragadott gondolatod a múltról.. Élj a jelenben, de ha leültet asztalához fogadd el.
Kedves Bernadett!
Az idő múlása megszépíti a régi emlékeket, szeretettel olvastam, gratulálok, Lajos.
Szaip Istvanne
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem gondolataid!
Valóban segít ha az ember versben fogalmazza meg belső érzéseit.
Ki írja magából, elengedi a nyomasztó dolgokat, megkönnyebbül a lelke.
Sok sikert és ihletekben gazdag napokat kívánok!
Üdvözlettel: Betti
Kedves Bernadett! Van, mi nekem is bilincsbe fogja kezem. Nemrég tanácsolta
egy kedves alkotótárs, írjam le, ami rossz volt az életben, talán az segít a
feledésben. Neki segített. Még nem próbáltam ki, de hatásos lehet, mert néha,
ritkán mesélek belőlük, és azok eltűnnek. Mivel csak írásban tudok mesélni, a
messzeség miatt, úgy érzem, van, mit sikerült kiírni magamból.
Tetszéssel időztem.
M.