Örökre beépültél szívembe,
eltelt évek, a sok elesettek
hősies küzdelme véremben
halad, s élteti öreg sejtjeimet,
agyamban előkeló helyen,
a szabadságvágy törölhetetlen,
magukkal viszik a nemzedékek,
minden korban küzdeni kell
érte, hiszen gyarló az ember,
mást akar hétfőre, mást keddre,
amije van nem elégszik meg,
többet akar, akármilyen áron,
ma csak nekem legyen jobb,
hiába halt meg Gábor áron,
vérzett el sok ezer hit, s álom,
az eredményét ma sem látom,
hiába vetek magot, kiabálok,
izzásba hozom kis mobilom,
okos szóra nem jönnek válaszok,
elcsitulnak a hideg sörhabok,
versekre fagy a buzgalom,
retorika se éri el fásult agyatok,
nem kell most roham, ágyúszó,
csupán egy ébresztő trombitaszó,
most is időszerű az a 12 pont,
e vészes helyzetet nem hagyhatod,
amikor a média kalodába rogyott,
s a pénzünk ereje alább hagyott,
ahol a maga mutogató, kétkulacsos,
eltakarja tőlünk a csodát váró Napot,
hol vagytok egykori hősök, aggok?
nyissátok fel a kopott koporsót,
mutassatok példát, milyen is volt
akkor, amikor az a sok vér hullott
azért, hogy most erről írhatok,
s kell is, mert a mai fül siket kagyló.
2023.03.14.
Remek gondolatiságú versedhez gratulálok.
Bizony sok a gyarló ember, akinek semmi nem elég.
A 9-1o, stb. sorokkal nagyon kifejezőn írtad meg.
Üdv: Mária