Téleszilleionok

Téleszilleionok

Tél dere, fagy jege vár,
éteri, álomi táj.
Csend szava, vágy heve hív,
csók csata, zengi a szív.

Száll a levél, tünemény,
várja a tánc, zene, fény.
Rőt haja lágy suhanás,
szél viszi át tutaján.

Szól a harang, csuda jó,
zeng a kolomp, dudaszó.
Fák tetején pici ág,
trópusi sárga virág.

Szép szeretőm idevár,
rózsalevél, puha ágy.
Sóhaja száll, meseszép,
réten a pár te meg én.

“Téleszilleionok” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves, dallamos a versed Zsuzsikám, üdítő a léleknek, és persze ezen felül írói bravúr is. Szeretettel gratulálok: Éva

  2. Kedves Kankalin és Gugi!

    Megtisztelő véleményeteket örömmel olvastam és nagyon szépen köszönöm.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Zsuzsa! Pillangó-tánc versedet a Kormorán mesésen dalolná.
    Így már érdemes versírásba fogni!
    Igaz átéléssel olvastalak! Gugi

  4. Kedves Zsuzsa,
    ez nekem csemege – mind tartalmi, mind formai szempontól.
    Csodás, pontos, nagyon jó volt olvasni, egészen felüdített.
    Gratulálok, és köszönöm az élményt! 🙂

    Szeretettel: Kankalin

  5. Kedves Marika!

    Nagyon szépen köszönöm.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  6. Kedves Mária!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és tetszésnyilvánítást.

    Öleléssel:
    Zsuzsa

  7. Kedves Zsuzsa! Olyan vers, ami sokáig visszacseng fülemben. Nem felejthető szépségű.
    Nagyon szépen fog a tollad.
    Ölellek: M.

Szólj hozzá!