Meleg kezet ellököm,
egyedül vívom harcom.
Ködbe merül arcom,
egyedül vívom harcom.
Fekete láng gyúlt,
fojtogatta torkomat,
a szív bezárult,
egyedül vívom harcomat!
Kemény csattanás üt koporsószeget,
lezárta a fedél testemet,
szabadon engedtem lelkemet.
Földi életben vezekeltem eleget,
Jó Istenem, ha eléd állok,
a te szemed mindent látott.
Drága Bernadett! Nem kell vezekelnünk, életünkért minden nap felelősséggel
tartozunk , de gyarlók vagyunk, hibázhatunk! Lelkeddel beszéld meg!
Szeretettel:Gugi
Szaip Istvanne Nagyon szépen köszönöm figyelmed!
Minden jót: Betti
Kedves Zádori-Molnár Ágoston nagyon szépen köszönöm egyetértő szavaid, mindig van remény!
Minden jót: Betti
Kedves Betti!
Nagyon jól ismerem ezt az érzést.
A magány nem feltétlen a társtalanság.
Tudom, magányos maradhat az ember, mégha fizikailag nincs is egyedül.
Te szép vagy fiatal vagy, engedd el ezeket a gondolatokat.
A jövő biztosan szebb lesz.
Kitartást!
Üdv.
🌞riston 💐
Kedves Bernadett! Nagyon mély érzéseket fogalmaztál meg.
Szeretettel időztem Nálad.
M.