Számvetés
Eljött a számvetés ideje:
ki vagyok, mit jót, s rosszat tettem,
szerettek-e, akik azt mondták,
és mások csalódtak-e bennem.
A becsület útját jártam-e,
szóltam-e jót, Istennek tetszőt,
lemosták-e ima-könnyeim
lelkemről minden bűnös szeplőt.
Az év-ekék mély barázdákat
szántottak szívem pitvarába,
s a lét bevetette ürömmel,
piros bút oltott illatába..
Azok a barackízű nyarak,
s ében pihék téli estéken:
bronz-szín és fekete emlékek
lelkemben égtek el egészen.
Ha hamvakat szétfújja a szél,
s felettük halál-lepke lebeg,
ott szárnyaiba kapaszkodva
az örök létbe elmehetek.
’23 márciusban
Köszönöm Zsuzsa, hogy felkerestél, és elolvastad legújabb versemet.
Jóságos szavaid jól estek.
Kezedet csókolja
Ágoston
Szép, elégikus vers, gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Gusztáv!
Az élet csupa számvetés.
Én mindig azon töprengek, hogy amit tettem, azt jól csináltam-e.
Úgy vélem, hogy az élet mindig hoz újat, visszatekintve lehet, hogy érdemtelenül vagy rossz, vagy éppen jó az.
Köszönöm, hogy olvastál.
Üdv
Ágoston
Ágoston, barátom! A számvetés idejét nem mi határozzuk meg, nekem is vannak kamasz koromból hasonló gondolat- tartalmú verseim, meg is bántam, örök létbe nem mehetünk,addig míg maradandót nem teszünk.
Tiszt: G.