Madár lennék
Madár lennék, felhők tetején tündökölnék.
Nyáron vígan énekelnék, soha nem csüggednék.
Énekemmel déli harangszót kísérnék, napsugárral fürdőznék.
Repülnék, ágon, bokron, erdőn keresztül . Hajnalban tehénháton megpihennék, nyári szellő símogatna, reggeli dér csalogatna.
Nézném a dombról kisfalumnak bölcsőjét, s közben a reggeli zivatar tollaimat áztatná.
Domboldalról messze szállnék.
Templom mellett szőlőlugason pihennék, énekemmel minden lelket boldoggá tennék.
Korán kelő mosolyokba ütköznék, a kerti locsolóval versenyt csiripelnék.
Piros paradicsomból csipegetnék, az egres bokorban elrejtőznék.
Nem kéne én rejtőzködjek, játék minden hesegetés.
Elröppenek, utánam néz, mosolyából látom – “Semmi vész.”
Diófa ága ing alattam, lépcsők sora áll alattam.
Dombtetőre felröppenek, tehén csordával pihengetek.
Madár lennék, felhők felett énekelnék.
Énekelnék annak, akit szeretek.
Mosolyt csalnék, gyógyítanék, hosszú életet adnék.
Madár lennék, madár lennék.