Szia Napocska! – ennyire nem
örültem neked, mint épp most,
hogy fényeiddel övezed éltem,
karolod az vén fákat, a várost,
egy napja fekszünk dunna alatt
hasonló korú szerző társammal
áram nélkül, könyvem unatkozott,
mikrónk tátott szájjal ásítozott,
kávét száraz gigánk nem ihatott,
szobánk nem vehette be illatod,
telefonunk lemerült, néma doboz,
kábelekben az áram se csoszog,
kint városi fények kacsingatnak,
bent a sötét, kevés vizet zavar,
emberek sietnek ágasfák alatt,
villamos sikongat a kanyarban,
lassan a szürkeség kabátot bont,
hazaküldte már a fáradt csillagot,
rózsaszint pingál az öreg piktor,
a reggeli lét fénnyel kukorékol,
fiókák fészkeikben tátonganak,
szüleik távol eleséget kutatnak,
monstrum autók paroláznak,
madarak padlásokon szunyálnak,
éji pék párnáját most forgatja,
lisztes a keze, vaníliás az álma,
busz vezető kezében cigi villan,
csodálkozik, szép lett karikája,
vidéken fürge állat a harcias kakas,
nyakát kihúzza, fejét fennen hordja,
büszkébb a gólyánál, nincs szárnya,
ember és állat ébredj, raportra!
2023.03.28.
Magam is örülnék egy kevés napsütésnek. Nálunk szeptember óta esik,
borús az idő, ritkán mutatja meg magát a Napocska.
Többgondolatiságu, remek alkotás.
Gratulálok: Mária