Sokszor éreztem már, hogy leteszem a lantot,
De a tétlen csend cselekvésbe hajtott,
Kerestem én sokszor sokféle igazságot,
Merre menjek, az utam hol találom,
A saját világom a legnagyobb talányom,
De az élet értelmét megtalálom.
Kaptam bizony kopottas, szürke élményeket,
És a jó Isten mindig erőt adott,
Kézen fogott, megragadott, hittel biztatott,
A szívemben egy reményszikrát gyújtott,
Elbúcsúzott a sötét és súlyos éjszaka,
Tündérfátyollá szelídült a gondja,
Arcomra folyt az ölelő napfény mosolya.
2023. augusztus 19. Vigasz egy ismerősnek…
Kedves Mária köszönöm szépen figyelmed és hozzászólásod!
Kedves Eni köszönöm a figyelmed!
Köszönöm szépen a véleményed kedves Lajos!
Kedves Bernadett!
Remek versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.
Kedves Betti!
Igazán gyönyörű és sokatmondó vers. Gratulálok!
Üdv.: Eni 🙂 😉
Kedves Bernadett! Velem t0bbször letétették azt a bizonyos lantot, Te ne
tedd le. Jók a verseid. Itt is gratulálok.
Mária