A KÁLVIN TÉREN
itt éltem sok-sok évet
hová lett az ágyam íróasztalom
hová tűntek a falról a képek
újságból kivágott meztelen nők
Gagarin, John Lennon
hová lettek álmok remények
– még nagyobb távolságba értek
a védtelen csillagok
mióta elmentem innen
szabad sem vagyok
itt éltem sok-sok évet
itt hagytam minden csepp
mézet
melyek
megédesítették az életet
Kedves János! Versed jó lenne, de úgy félbehagytad, mint a metróépítést!
Kérlek, tegyél még hozzá egy pár megállót, a falakon lehetnek lemezborítók,
korabeli jelvények, Hendrix-grafit -fejek stb…ne hagyd abba, …
Üdvözöllek: Gusztáv. Fogadj szót, mert követlek.
Ifjúság, édes emlékezés. MEGVÁLTOZOTT A VILÁG.