ÉGI JELEK

KIÁLTÁS HÁBORÚ IDEJÉN

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL

Szörnyű tűzkígyó
Fenekedik az égen.
Hirtelen, hamarvást
Háborúság lészen.
Bárányfelhők úsznak
Sietve, serényen
a nap, a hold, a csillagok,
A fényük ragyog.
Az Auróra Boriális fent északon,
Tündököl a havas tájakon.
Az ég alján
Ível a szivárvány.
Színeiben pompázva,
Mint pogány bálvány.

Háborog a világ,
mint olyan sokszor már,
dühöng az ember,
nem ismerve Istent, s Hazát,
szégyelje magát a kapzsiság, és a butaság,
színeit veszíti a fény,
lett belőle ködszivárvány,
s marad a remény.

Egy kép a füstös falon,
Régen megkopott már.
Álombéli lázas látomás…
megannyi állomás.
Csecsemő játszik,
Kezében cumi,
Szájában szivar.
Tudom a rajz
Egy kissé bizar.
Nem minden az,
Aminek látszik,
ezt hozta a félelem,
Néha a képzelet
Csupán csak játszik.
Az hiszem hogy villámlik,
Pedig csak csillámlik.
Létünk egy villanás,
Olyan mint a gyereknadrág:
Rövid, és mocskos.

A kép
Néha csak átok,
Te csak úgy látod.
Ott van e még
A nagy húsdaráló
A Dunaparton?
Már nem találod.
Dübörögnek a kalapácsok.
Ki hiszi el,
Hogy ott volt?
Pedig gyerekkorom óta
Bennem él a kép.
Amit sok ember
Suttogón, ordítva mesélt.
S közben félt.

Ugye, nem hiszed el?

Elhiszed e a
Zsidók golgotáját?
Megfeszített karok
Inaszakadását?
Vesztes gladiátor
Halálba menekvő
Véres szabadságát?
Földesúr pallosjogát,
Az első éjszakát?
Az úriszékét,
Dózsa húsának sistergését?
Állat, és ember felett
Élet, halál jogát?
Hóhér bárdjának
Tompa zuhanását?
Franciák hatékony
Éles Giotinját?
Lágerek halálgyárát,
Gázkamrák valóságát,
Halott kisgyerekek
Millió szandálját?
Hiszed e a
Fejünk felett lebegő
Fényes atombombát?
Japán emberek
Égő papírházát?
Oroszország fagyos gulágját,
Részecskét ütköztető
Svájci alagútját?
Állatok, s emberek
Köztünk élő klónját?
Féreglyukakon távozó
Űrhajósok kiváltságát?
Mindezt el kell hinned,
Ez nem állati szülemény,
Erre csak az ember képes
Elpusztítani világát,
S végül önmagát.
Isten hasonmását.

Nem kell segíteni,
a Föld magától is tudja a dolgát.

Aztán csak marad egy kép
Törött keretben
Néhány gyermekről,
Az üszkös falakon.
Hamarosan vége e világnak,
De az urak még
Mindíg vadásznak.

Ismét háborog a világ,
remg a Föld, okozva sokak halálát, ,
jelzi, hogy mi vár ránk,
vérzivatarban építeni nem lehet,
a huszonegyedik században háborúzni szégyen,
a Halál angyala repked az égen,
a sok tanult ember
mostanra hová bújt el?
látják hogy nagy a baj,
müködő erőmüvet lőni
diszkrét elmebajra vall,
ezt a háborút atommal harcolják,
az utolsót majd, kőbaltákkal vívják,
akár egy piaci kofalármát.

Hol igy jönnek, mennek a katonák,
nem egészséges a levegő,
figyelni, szólni, és perlekedni,
megoldást keresni,
ez a költők dolga volna,
de háborúban hallgat a Múzsa,
lepedőkből lesznek a szemfedők,
hiába lengetted, hogy ne lőj,
s örökké élnek a temetők.

SZEKSZÁRD, 2023. 02. 24.

A MAI NAP EGY ÉVE, HOGY KITÖRT A HÁBORÚ.

….