Árverés alatt

Bús tekintetű,
pusztuló szerkezet…
meg-megújuló
fecskefészkeket
vigyáz málló vakolat.
Enyészet piheg
korhadó léceken,
hazajár a szél
pókhálós férceken.
A ház él, lakható.
Lét-erózió bent…
egy magányos sóhaj,
s megrekedt átok.
Hízott, dagadt…
Záloggá vált múlt
árverés alatt.

Jobb napot nem ígér
idő, ami kísért
már sokadszor ébred.
Nyert már a jelenben
adós türelem
néhány felélt évet.
Nem vendég, idegen…
nem érez részvétet
ajánlat… csak potom.
Palota a teher,
kamattól nőtt torony.
Tévedés, hanyagság,
hibás döntés ára?
Sorsok és az otthon
keserű vására.

Kilincsen licit
ajtót nyit halkan,
aprót szór lábtörlőre,
lépcsőre fokról-fokra,
nehéz napokra számol.
„Ki ad többet?” fény
táncol a plafonon,
mélyült ráncokon,
szarkalábakon játszik,
riadt érveréseken.
Fillérek peregnek,
szöknek a réseken…
hogy elkel, kevés.