Kertemben Zöld pozsgás föveny terül el,
Lábam mellett kis buksi kutyám hever,
Gyógyító lényetek arcom púdere,
Mosolyom fölséges varázslója vagy te.
Visszatalálok, drága földanya, hozzád,
Fűben fekszem, ősi erők ölelnek át,
Ilyenkor eggyé leszünk, együtt rezdülünk,
Fűk, fák bársonyos illatára ébredünk.
Lágy trillázást hallatnak kismadarak,
Itt a mesés kikelet, így dalolnak.
Ősi természet, fonj körül, ölelj át,
Dühöngő haragoddal ne sújts le rám!
Hiszen te puha bölcsődből születtem,
És hozzád térek, ha itt a végzetem.
Aranyló fényeddel búcsúzik az est,
S reggel te ébreszted a mindenséget,
Feketekávém is belőled fakad,
A hozzá szórt cukor, selymes tej is te vagy.
A hajamat borzoló, simogató szél,
Lábam alatt a föld, fejem felett az ég,
Kertemben a fák, virágok, zöldségek,
Ez mind te vagy, csodálatos természet.
És szerető gyermeked vagyok én,
Aki gondoz, óvón vigyázza álmod.
Mert egyetlen vagy az univerzumban,
Hol élhetünk, szíveden helyet adsz nekünk!
