Átfújt-bánatok

Ahogy önmagukba árválkodva sodródnak a falevelek az elhagyott erdőben, hullámok örök, könnyű, szél-járta ünnepi tánca helyett önmagunkban megelőlegezett, összegyűjtött echó-zajokat hengergetnek. Fulladozásig teleszívják már magukat kipufogógázokkal, tinédzser-turhákkal, obszcén-groteszk trágár beszédekkel.

Derékba tört karrierek, vágyálmok a súlyos milliók után zokogják egy ütemre hiány-halálukat. S aki boldogulni akar mostan bármiféle eszközzel az egykedvű zsarnok lesz, miként árulók berkeiben a cinkosok hada.

A halál s az elmúlás – különben is -, mindig kifogástalanul öltözteti öregségbe igyekvő halandóit. – S míg egyeseknek egyáltalán vagy nem tűnik fel apró fogaskerekek között a rész s az egész közötti átmenet; sodródnak míg önmagukkal bírni tudnak az Adys-falevelek.

Az ikrásodott, méz-színes fények hintázó ágai között tétova árnyékként hajlong, meghajtja önmagát zörgő, hajótörött életünk egy-egy aggastyán-foltja. Átpergetted szíved bársonyán utolsó perceid, míg szíved rozsdás drótdarabokban függeszkedő, bizonytalan ketyegő, mely bármelyik pillanatban megállhat.

Derengések közt néma, tüntető végtelen várakozik… Sodródnak emlékeid is, míg te folyvást hozzájuk ütközöl. Simogatások andalító, szent motozása a magadfajtáknak mindig is tiltott-tabu gyümölcs volt: fizikai fájdalom lehetett csupán csak számodra, ha bárki is megpróbált hozzád kerülni. Nem akarhatod, hogy magadat is szándékos örvénylő mélységek ragadjanak el.

Még mindig egymás hegyén-hátán árválkodva sodródnak a kivénhedt falevelek, amikre tán már senki sem emlékezik…

“Átfújt-bánatok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv! Igen, Pontosan így van, ahogy megállapította! Ady, Weöres-hatás érvényesül néhol egy csipetnyi Füst Milán, és Kálnoky-melankóliával megfűszerezve. Köszönöm, ha tetszett! Kellemes napot!

  2. Kedves Norbert! Már negyedjére olvasom ,de sajnos, nem értek semmi vonatkozást , még az Ady- allúziót sem.
    Az elmúlás, a falevél- asszociáció oké, a melankólia is oké, de jobb lett volna ebből egy szabadon folyó vers, ami egy
    alap-lényeget hordoz. BOCS, DE SEMMIT NEM SZŰRTEM KI!
    Tiszt: Gusztáv

Szólj hozzá!