Mindegyik lányomhoz
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
Galamb a fészkén
Tudatlan módon,
Kirepülni készül,
S élesíti már
Karmait
Valahol
Egy sólyom.
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz,
Ez a dolgok rendje,
nem haragszom érte,
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A fellegekbe.
A vadonban is,
ha megérett a körme,
elüzi fiait,
az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana
Ha vissza sem néznél.
De az rosszul esne,
Ha elfelednél.
Az utolsó kérésem,
bocsánat,
az lenne,
ne mondjatok rólam rosszat,
az unokáimnak.
LÁNYAIMHOZ
Tudom,
Érzem,
Értem,
S mindíg
Vállalom.
Tibennetek
Örökkön él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom,
valahol mégis csak,
közös az alom.
2023. MÁJUSÁN
Megjegyzés: Gyermeknap alkalmából.
Köszönöm szépen. vendi
Kedves Vendel!
Megható versedhez gratulálok!
Marica