H.Gábor Erzsébet
Úgy vigyázlak
Itt vagy újra, drága Napom,
ablak nélkül éltem vakon,
szemem tág volt, mégse láttam,
haljak bele, azt kívántam.
Fényed csenve elosontál,
felhők mögött bujdokoltál,
közben szívem majd meg fagyott,
benne sajgó bánat lakott.
És most itt vagy, reám ragyogsz,
s körém fonva aranykarod,
úgy ringat e drága lágyság,
mint egy áldott szép imádság.
Újra élek, újra látok,
reád most már én vigyázok,
s úgy vigyázlak mindenemmel,
mint egy féltő Istenember.