Kell a csend

Kell a csend…

Néha kell a csend,
Kell, hogy tisztán lássak,
Hogy átadhassam magam
A színes gondolatvilágnak.

Kell, hogy megérintsen a
Csendnek végtelen nyugalma,
Hol nem tépázza lelked tovább
A valóság uralma.

A valóság, mely néha rideg,
Hol fájdalmak tetőznek,
Hol hiába adsz célt a jónak,
A hamisság előz meg.

A csend elringat, féltett
Álmokhoz repít,
S minden gondolatban látott képet
Még szebbnek vetít.

Képzeletben ott vagy, ahol
Mindig szeretnél,
Kit csak álmaidban hozol elő,
Ott azzal lehetnél.

A csend hatalom, sokkal nagyobb
Az elüvöltött szónál,
Nem kérdez és nem mond semmit,
Csak győztes embert szolgál.

Mert kell a csend, kell,
Mint sós tengernek a végtelen meder,
Mi az éles sirályhangra csak
Egy hullámmal felel.

És igen, kell! Mert megsúgja majd,
Hogy mit kellene tegyünk,
S néha kell, mert szükség van rá,
Hogy néma csendben legyünk.

“Kell a csend” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Erzsébet! Versedhez tényleg csend kell, igaz, hogy a Pink Floyd- ot max
    hangerővel szeretem hallgatni, de a mély érzelmekhez fontos a csend.
    Hasonló versem: A csend zaja.
    Szeretettel olvastalak: Gugi

  2. Csend versed olvasva , csendben soraid értelmezve, megnyugtató. Szeretettel. Éva

Szólj hozzá!