Mindig büszkén néztem rájuk,
a ballagó diákokra.
Éppen, hogy kinőtt a szárnyuk,
kirepültek álmodozva.
Sok tudással felvértezve
a világnak adjuk őket.
Mely mindannyiunk érdeme,
s ezután mindez csak nőhet.
Évek során észrevettem,
egyre fájóbb az év vége,
elengedni kezeiket,
sokkal nehezebb, mint kéne!
Most párásodik a szemem,
ahogy rajtuk végignézek.
Talán nincs bennük félelem.
Jók voltak ezek az évek.
Sokkal több a kétség bennem:
Vajon mennyit adtunk nekik?
Tudásuk, szívük keményebb?
Mért csillognak a szemeik?
Örömtől-e vagy bánattól?
Netán mindkettő egyszerre?
A búcsú pillanatától?
Vagy ez a jövő rejtelme?
Pedig mennyit veszekedtünk!
Zajból csendet teremtettünk.
Lustaságból tudást nyertünk.
Vicces dolgon jót nevettünk.
Ők elmennek, én maradok.
Kicsit irigykedve nézek.
Várakozással telt arcok,
előttük az egész élet.
Egy darabot ajándékul
kis szívemből elcsempésznek.
Viszonzásul, búcsúzóul
legalább megölelnének…
Régi osztályfőnökömnek
ezek a búcsú szavai,
átadom nektek örömmel:
„Próbálj meg EMBER maradni!”
Példaképeim tanáraim voltak. Osztályfőnököm fiatalon megőszült, háromgyermekes családanya volt. Még mindig látom szomorú, jóságos tekintetét.
Férjét 56 után elhurcolták, börtönbe került, haja ekkor lett hófehér.
Máig szeretettel gondolok rá.
A vershez pedig gratulálok!
Marica
Kedves, aranyos Tanárnéni , tiszteletem. Nagyon átéreztem a verset, most nem hozom ide a napi vitákat. Én most tényleg az én kis ballagó Zsófim szemével olvastam el ezt a verset. Igen, így éreznek ők is, és minden kedves szó nekik biztatás, és ők is gondolkoznak azon, hogy mennyire feleltem meg a tanáraiknak.Írásbelin túl most a szóbeli miatt izgulnak, jók ezek a napok. Nekik is hiányozni fog a kedves iskolájuk, és akiknek ilyen aranyos pedagógusok volt, azok boldog diákok lehettek abban az iskolában.Köszönöm ezt a verset. Rzsike.
Sokféle vélemény van manapság a pedagóguspályáról, a pedagógusokról, mint ahogy sokféle mentalitású pedagógus is van a pályán.
Az igazi, vérbeli tanárt egy ideig nem feledik el a tanítványai, és ő sem azokat.
Sokat kapnak, és remélik, hogy adni is tudtak tanítványaiknak.
Aki szép emlékekkel búcsúzik az iskolától, az nyugodt lehet, hogy nem volt hiábavaló a munkálkodása, aki alig várja, hogy végre elhagyhassa az iskolát, azt talán hamarabb feledik…
A vershez szívből gratulálok:
Erzsi
Szép estét! Én még új vagyok itt. Én is írok már egy ideje verseket. Egyik ismerősöm ajánlotta ezt az oldalt. A kérdésem az lenne, hogyan tudnék itt verset megosztani? Próbáltam emailben küldeni a szerkesztőnek,de úgy tűnik, elszállt,s nem tudom,elment-e végül is. Köszönöm szépen! Tovább szép estét!
Csodásan megírtad. Gratulálok!
József
Gyönyörű szép!
Melinda
Ez gyönyörű összefoglalás egy igazi pedagógus-életpályának!
Sajna, nem ez a trendi, de minden tisztelet oda!
Szeretettel:Gusztáv