Fekete asszony

Fekete asszony

Apró unokája vagyok én
Örökségem a sírás, halál…
Kilőtt, üres szemgödrök mélyén
gőgös lelkem megnyugvást talál.

Nincs szívem, keserű epém mar,
mint megveszekedett áspis,
ha el kell pusztulnom, hát legyen,
haljon, pusztuljon velem más is!

—————————————————

Ujjával egy ocsmány könyvre mutat,
fölém hajol, a fülembe sziszeg:
“Átok hulljon mindahányótokra!”
S én fázok…hideg van nagyon hideg.

Fejében a sötét kozmosz lebeg,
feketén fekete ronda asszony,
lenkötelét fonja, egyre fonja,
hogy nyakamba hurkot akasszon.

’23 június

“Fekete asszony” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Gusztáv!
    A magyar közéletben vannak meghatározó személyek.
    A fekete asszony is az.
    Előzmény olvasható a Délben este meg éjjel versemben.
    Könnyen kitalálható kit takar a mostani versem.
    Köszönöm, hogy itt voltál.
    Oriston

  2. Kedves Druszám! Biztos, a rohadt vlágnézet a fekete asszony!
    Ez jött le, …
    Mély tiszt: G.

Szólj hozzá!