Fekete asszony
Apró unokája vagyok én
Örökségem a sírás, halál…
Kilőtt, üres szemgödrök mélyén
gőgös lelkem megnyugvást talál.
Nincs szívem, keserű epém mar,
mint megveszekedett áspis,
ha el kell pusztulnom, hát legyen,
haljon, pusztuljon velem más is!
—————————————————
Ujjával egy ocsmány könyvre mutat,
fölém hajol, a fülembe sziszeg:
“Átok hulljon mindahányótokra!”
S én fázok…hideg van nagyon hideg.
Fejében a sötét kozmosz lebeg,
feketén fekete ronda asszony,
lenkötelét fonja, egyre fonja,
hogy nyakamba hurkot akasszon.
’23 június
Kedves Druszám! A megvilágosodáshoz nemcsak áram kell, hanem idő és józan ész! Hát persze, a FEKETE ASSZONY NEM IS OLYAN APRÓ,
de a kötelet tudja fonni, boszorkány-halált sugall a lehellete. Szépen összefontad , de a kötelet maguknak fonják!
TISZT: G.
Drága Oriston!
Messze van ő még, végtelenül messze, és ha nem akarod, nagyon sokáig nem ér el. Néha rád ijeszt, ronda egy természete van, de nem vészes, ha erős, kitartó vagy. Kell a legyőzéséhez az életigenlésed.
A jót nézd benne, azt, hogy van, de még sincs – minden tőled függ.
Megint egy ragyogó alkotás. Soha ne hagyd abba ! Ölellek. Rózsa (Vadvirág)
Kedves Gusztáv!
A magyar közéletben vannak meghatározó személyek.
A fekete asszony is az.
Előzmény olvasható a Délben este meg éjjel versemben.
Könnyen kitalálható kit takar a mostani versem.
Köszönöm, hogy itt voltál.
Oriston
Kedves Druszám! Biztos, a rohadt vlágnézet a fekete asszony!
Ez jött le, …
Mély tiszt: G.