Örökké

Még mindig épp oly szépnek látsz,
mint amikor először megpillantottál?

Még érzed szívedben azt a dobbanást,
mely lángra gyújtotta szerelmünk lángját?

Még látod a tüzet a szememben?
Kislányos bájam felvillan olykor előtted?

Még szereted hallani kacagó hangomat,
mely mosolyt csal arcodra, ha bánatos vagy?

Még hiányzom neked, ha nem vagyok veled?
S boldoggá tesz amikor újra megölelhetsz?

Még lenne kedved velem útra kelni?
Újabb csodákat együtt megélni?

Ha majd az évek felettem elröpülnek,

amikor a hajam is már hófehér lesz,
amikor ráncaim lágyan körülölelik arcomat,
amikor a testem is már elfárad,
amikor már csak az emlékekből élek,
amikor elgyengül a test s a lélek,

Mondd velem tartasz, amíg élek?

Nagy Noémi
2023.06.02.

“Örökké” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Egyetértek szép gondolataiddal.
    Az őszinte szerelem tényleg nem látja az idő múlását a kedvese arcán.
    Köszönöm versem olvasását.

    Szeretettel: Noémi

  2. Kedves Gugi!

    Köszönöm versem olvasását.
    Szerintem is létezik egy életre szóló szerelem.

    Szeretettel: Noémi

  3. Az igaz, őszinte szerelem nem látja az idő múlását a kedves arcán.
    Ő mindig ugyanazt a látja mint sok-sok évvel ezelőtt, csak ehhez még társul az együtt töltött idő szépsége,
    szeretet, bizalom tisztelet a társ iránt, ki együtt haladt vele az úton.
    Szeretettel gratulálok, versedhez.
    Margit

  4. Igen, Noémi, a holtig tartó szerelem létezik,…
    Szépséggel olvastalak!Gugi

Szólj hozzá!