Még mindig épp oly szépnek látsz,
mint amikor először megpillantottál?
Még érzed szívedben azt a dobbanást,
mely lángra gyújtotta szerelmünk lángját?
Még látod a tüzet a szememben?
Kislányos bájam felvillan olykor előtted?
Még szereted hallani kacagó hangomat,
mely mosolyt csal arcodra, ha bánatos vagy?
Még hiányzom neked, ha nem vagyok veled?
S boldoggá tesz amikor újra megölelhetsz?
Még lenne kedved velem útra kelni?
Újabb csodákat együtt megélni?
Ha majd az évek felettem elröpülnek,
amikor a hajam is már hófehér lesz,
amikor ráncaim lágyan körülölelik arcomat,
amikor a testem is már elfárad,
amikor már csak az emlékekből élek,
amikor elgyengül a test s a lélek,
Mondd velem tartasz, amíg élek?
Nagy Noémi
2023.06.02.
Kedves Margit!
Egyetértek szép gondolataiddal.
Az őszinte szerelem tényleg nem látja az idő múlását a kedvese arcán.
Köszönöm versem olvasását.
Szeretettel: Noémi
Kedves Gugi!
Köszönöm versem olvasását.
Szerintem is létezik egy életre szóló szerelem.
Szeretettel: Noémi
Az igaz, őszinte szerelem nem látja az idő múlását a kedves arcán.
Ő mindig ugyanazt a látja mint sok-sok évvel ezelőtt, csak ehhez még társul az együtt töltött idő szépsége,
szeretet, bizalom tisztelet a társ iránt, ki együtt haladt vele az úton.
Szeretettel gratulálok, versedhez.
Margit
Igen, Noémi, a holtig tartó szerelem létezik,…
Szépséggel olvastalak!Gugi