Vihogjatok csak!

Temessetek ma élve el,
de hogyha nem temettek,
kiáltozásom égre kel,
lerántja majd a leplet
a bűnötökről és nyomán
sötét pokolra juttok,
vihogjatok csak ostobán,
megalkuvó svihákok!

Nem érdemeltek új esélyt,
a régi összetörve
hever kidobva, verve szét,
söpörve mély gödörbe,
eladva lelketek vidul
az ördögök torában,
vihogjatok csak álnokul
e balgaságra bátran!

De nemsokára új idő
következik, vajúdva
az elvetett mag újra nő,
akárha gomba volna,
elontja ócska mételyét
a praktikáitoknak,
habár a lelketek sötét,
de végre nem vihoghat.