Nézz, hogy láthass

Nemrég megadatott nekem, repülhettem,
mint a madár, úgy szálltam szép tájak felett,
Kis-Balatonnak szépséges szigetein,
Matula kunyhóját kutatták szemeim.

Hatalmas ősfák fölött ámulva néztem,
az ágak közt ringó sok-sok madárfészket,
odébb a zöld fűben őzek kergetőztek,
egy magaslesből vadász figyelte őket.

Erdős hegyek csúcsán aprók a várromok,
Rezi vár kövein magyar zászló lobog,
béke jelképe zalaszántói Sztúpa,
lombos fák közt világít hófehér csúcsa.

Napsugár még fürdött Balaton vizében,
csobbant egyet-kettőt, majd eltűnt a mélyben,
esti szürkületben templomok tornyában,
konduló harangok hívtak egy imára.

A hőlégballon harmatos réten landolt,
egy békasereg, hangos koncertet adott,
nagy volt az örömöm, teljesült az álmom,
“óriásnak láttam az egész világot.”.

Az idézet Osváth Erzsébet: Repülőgépem című verséből: “óriásnak láttam az egész világot.”.

“Nézz, hogy láthass” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Sok szeretettel gratulálok remekül megírt versedhez és a repüléshez.
    Magdi

Szólj hozzá!