Decemberi képeslap
Gyér hajú bokrok bronzát nyaldossa
a hajnal égő, véres nyelvével,
az erdőt nyakon ragadta András,
csupasz fák elé zúzmara térdel.
A fogyó napok színarany porát
hűs szél fújja szét a holt ég alatt,
virágtetemek fölé görnyedve
szürke köd-gyászban sírdogál a Nap.
December ölén jeges az álom,
dér-borostás tájakon vágtat.
Az éjszaka csíp, mérge belém mar,
hálóba fon a nyolclábú bánat.
Fakó hidegben vén szívem reszket:
Vedd el fájdalmam, s adj Uram erőt!
Kitárom lelkem most leborulva
Megváltó Jézus, szent bölcsőd előtt…
’20. december 9.
Köszönöm Zsuzsa, hogy itt voltál, és átborzongtad versemet.
Üdvözlettel
Ágoston
Borzongatóan szép vers. Gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Gusztâv!
A forró nyár eszembe juttatta, hogy van egy régi, téli versem is…
Most közzé tettem, hűsítés gyanánt.
Köszönöm látogatásodat, üdvözöllek.
Ágoston
Kedves Ágoston, hagyd Andrást a hetek havára, vén az országút, fel a fejjel!
Tiszt: G.