VERS APÁK NAPJÁRA
Gyermekkoromban
Éreztem, hogy szeretett,
Fogta, simogatta
Arcomat, s kezemet.
Tőle örököltem
A nevemet, s
A szelíd lelkületet.
Örültem hogy ilyen apám lehetett.
Amit az életről tudok,
Tőle tanultam.
S a kezét mivel
Óvón terelgetett,
Felnőtté fogadva
Nyújtotta felém,
Melynek mindig örültem,
Egy szép nap reggelén…
Ő hatvan éves múlt,
Akár mint most magam,
Én tizennyolc éves lehettem.
Örömmel fogadtam,
Megtisztelésnek vettem,
Hiszen ő volt a példaképem.
Fogadd el te is
Tőlem ezt a kezet,
Amíg lehet…
Amíg csak lehet…
Apák napján örök az emlékezet.
Megjegyzés: Apák napjára
2021. június 20.
Szegzárdi Nagy Vendel Apám keze című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A vers hangos linkje:
A verset előadja Mátyás Rita