Csillagok alatt

Vörösen izzik az ég alja,
tüzes ágyán piheg már a nap,
búcsúcsókjától felhő olvad,
káprázatos e szép alkonyat.

Elcsendesül, pihen a város,
sötétben a varjú sem károg,
kicsi lámpákban halvány a fény,
csendes utcákon oson az éj.

“Éj leng alá a mély vadonra ,”
sötét fátylát csillag hordozza,
minden zajt,vigalmat eltakar,
lágy szellőtől csipkéje szakad.

Terülő éjben béke honol,
felhők ölén telihold trónol,
megkésett vándornak világít,
messziről jött, fáradtnak látszik.

A vadon mélyén bagoly figyel,
holdat keresi szemeivel,
ketten vigyázzák az éjszakát,
embernek, állatnak nyugalmát.

Idézet Petőfi Sándor Vadomban című verséből:”Éj leng alá a mély vadonra ,”

“Csillagok alatt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!