Galambpár búgására hasad a hajnal.
Narancsban kelő sugarak festik meg az ég pilláit,
s a galambpár ezüstszürke éke díszíti fel a reggelt.
Szerelmük tánca kecses mozdulat,
néha salto mortale-val, imígyen köszöntik a nyarat.
Időnként zord felhők kúsznak be ligetes, dús
kertünk közepére, takarva a mosolygó Napot,
de a szeretet és összetartozás felfénylik újra, meg újra.
S a semmiből kovácsoljuk holnapunk.
Jó lelkek fénye bevilágítja a mát – (áttörve
a sötét burkot) -, szeretetet hordoz,
mint galambok dala, mely ráhangolódik
az élet csodás pillanataira.
Míg e tiszta mát dicsérő létben, a szívharangok csak
súgnak- búgnak, mint madaraink,
mert itt a hit, szeretet és béke honol.
“Hajnalhasadáskor” bejegyzéshez 5 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Éva! Nagyon szép versedhez szívből gratulálok ! A hajnal csodálatos megjelenítése , a galambpár természetes boldogsága, valóban olyan örömérzést kelt az emberben, amely nyugtató, felemelő és energiát ad még a nehéz pillanatokban is. Aki értékelni tudja egy ilyen hajnal szépségét, hangulatát, annak a lelkében – ahogy írod – hit, szeretet és béke honol !
Szeretettel:
Csaba
S a semmiből kovácsoljuk holnapunk.
Ez a mondat nagyin igaz. Köszönöm kedves Éva.
Kedves Marika, Évike! Köszönöm a látogatástés kedves szavakat. A békét meg kell teremteni, mégha áldozatok árán is. Szeretettel várlak. mindig. Éva
Boldog, és szerencsés embernek vallhatod magad kedves Évike, ha ilyen környezetben élsz. Az ember számára olyan kevés is elég, nyugalom, béke, szeretet… Gratulálok szép soraidhoz: Éva
Kedves Éva!
“Jó lelkek fénye bevilágítja a mát”
Szép soraidat nagy szeretettel olvastam: Marika