Hányj fittyet a világra,
Taposs nagyokat a virágra.
Rabolj, hisz senki sem bánja,
Kifosztott elesetteket, élő nem szánja.
Uszíts, ahogy kedved szottyan,
Egymást pörölik halomra ottan.
Hosszú tőrrel, szúrd hátba társaid,
Csak, hogy megélhesd átkozott vágyaid.
Vesd el emberi mivoltod,
Miközben hazaszeretet lángját oltod.
Imádj mohón, minden félőrült ötletet,
Mi alatt megannyi lélek törhetett.
Öltözz vörösbe, csillogó kékbe,
Színcsóvába, vagy halálosztó feketébe.
Csalj, tiporj, pusztíts, nemtörődve, kegyetlenül,
S rothadó lelked pokolra kerül.
2023.06.29.
Bevallom, örülök a záró sornak, mert a vers annyi gonosz cselekedetre sarkall, ami homlokegyenest ellent mond a normál emberi értékrendnek. De nyilván, ez a célja, hiszen az efféle magatartás nem maradhat büntetlenül. Gratulálok, lélekbevágó sorok, kedves György!