Gitártok
Ablakom kitárom,
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban,
A hőgutában,
Mert hüssöt tart nyáron,
Télen meleget ád…
Nem törődöm én az írott
S íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok
Egy rövid imát.
Te Isten!
Semmit nem látok
A vakablak előtt állva,
kinyitva a gitártok.
Menjetek félre előlem,
Ne vessetek elébem gátot,
Hadd induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar világot.
Hagyd énekelni a
Szegény utcazenészt,
Ki ékes dalaiért
Némi aprót remélt.
S lecsordul a dal
A templom fehér faláról,
Harangok néma tornyáról,
Fatornyos haranglábról.
Aktuális gondolatok
Gördülnek elébem.
Kritikusaimnak ajánlom,
Mindegyik tisztán lásson,
Sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben,
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva,
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Ganajba tiprása.
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
Telik pénzzel a gitártokja,
Szégyenlős benne az erő,
Nem ő a főszereplő.
Ügyelj a kényes gitárodra.
S vesztek el, öröknek hitt,
Nemes gondolataim
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende,
Fekete kemence lukába,
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd a végítélet során,
Mi marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt gondolata,
Gitárjának szakadt húrja,
És egy hangszerét vesztett,
Kopottas gitártok,
Melyből hiányoznak
A magasztos dallamok.
2016. február 15.