A kény meg én

Nagy úr a kény e balga földtekén,
de hát hiába, mert vagy ő vagy én
veszünk e harc során balul csak el,
a többi senki mást nem érdekel.

Tusánk mögé beállva nagy tömeg
nevem kiáltva néha felnevet,
de tétjeik nem is reám teszik,
veszett e fejszenyél, akár a hit.

De mert a kény konok, kemény nagyúr,
lehúz a mély felé, gyanútlanul
hagyom magam, s utána bátran én
ragadhatom meg őt az üstökén.

Fogásaink a másik ismeri,
hiába domborulnak izmai,
előnyt csikarni nem tudunk, habár
megannyi gyáva drukker arra vár.

Viszont, amíg csak én pofázok itt,
s csupán a húsom érzi karmait,
a kény nagy élvezettel átölel,
de hát e kín ugyan kit érdekel?

Szólj hozzá!