A Nap aranyló sugaraival tűzött le rám,
szikrázóan ontotta melegèt az ezüstös tó partján.
Körülöttem vidám lubickoló emberek hada,
de én csak az órát néztem folyton,s vártalak.
Belemerültem a hűs fodrozódó habok közé, sodort a hullám,
úsztam,tapostam a vizet addig,ahol a zaj elült,s körülvett a csendes magány.
Később visszajöttem a partra, Téged kerestelek mindenhol,
előtörtek a régi szép emlékek;nem is olyan rég volt.
Megdobbant a szívem,ha láttam valaki Hozzád hasonlót,
át akartalak ölelni,karjaidba simulni,s megadni Neked minden jót.
De nem jöttèl el, hiába vártalak hasztalan,
bár nem ígérted,én meg csalódtam,s magamba zuhantam.
Azóta is várok Rád minden percben szüntelen,
éltet a Remény,a hitem, hogy beteljesül ez a szerelem!
