Nyiss kaput!

Nyiss kaput!

Sajnálom azokat, kik nem látják a szépet,
Kik negatív érzésekkel csorbítják a képet.
Kik nem látják a felhők mögött az éledező napot,
Hogy a világ napról-napra újabb esélyt kapott.

S újabb esélyt kapott a szív, mely gyűlölettel teli,
Arcán hamis mosoly feszül, lelkét ármány fedi.
Vesd le hát haragod, te merő rosszindulat,
Nyiss kaput a világ felé, az csak egy mozdulat!

Lásd meg a csillogást embertársad szemében,
Hiszen sorsod ott van, csakis saját magad kezében.
Ne fessél az esti égre még nagyobb feketét,
Ne dobáld az emberekre a saját magad szemetét!

Mert ha világunkat csak csúf szavakkal becsmérled,
Nem érdemled meg a szépet, hiába is reméled!
Mert azt meg kell látni, akkor is ha lepereg a vakolat,
Két kezeddel javítsd azt meg, tedd szebbé a napokat!

Nyiss ablakot a szélnek, hadd vigye be neszét,
Adj utat a boldogságnak, ha feléd nyújtja kezét!
Mert nagyon gyorsan leperegnek, lecsengnek az évek,
A rád kiszabott, rövid évek hadd legyenek szépek…

Szólj hozzá!