Az öreg sas kitárta szárnyait
a tenger vízén árnyékot vetett
fején és nyakán hófehér tollain
a napsugár vidáman nevetett
hogy karmai a vizet szánthassák
elszántan lejjebb ereszkedett
el is kapott egy szép makrélát
mit röptében sietve megevett
büszkén szállt a szikla csúcsra
körülnézett a tenger felett
mint király ki a világot leigázta
megtáncoltatta hátán a szelet.