Meséljetek

Voltam anyának szőke pici babája
apának legkisebb kicsi lánya
testvéreimnek legkedvesebb
mert én voltam a legkisebb gyermek.
Fürödtem minden jóban
nem bántott senki sem
vigyáztak, óvtak mindentől
védtek az élettől kegyetlenségétől.

Repültek az évek, felcseperedtem
az élet buckáit lassan megismertem
mert nem vehettek körbe már a védő kezek
a napok , hónapok sokszor megsebeztek.
Köszönöm a kedvesem kit nekem adott az élet
gyönyörű két gyermekkel ajándékoztalak meg
kedvességüket naponta vissza adják nekem
fájdalmas könnyeim nyeldesem, hogy el kellett menned.
S az unokák, apró kis arany koronák
mosolyuk fényesebb a csillag koszorúknál
ezernyi emlékek, színes papírlapok
fogjatok most körbe, esti mesét akarok.
Most Ti meséljetek milyen volt velem az
nekem volt oly csodás, vagy ti is megéltétek
gondolatban magam köré ültetlek titeket.
Most sok kis csillag beragyog az ablakon
szemem könnyektől fénylik, nem bánom
mert életemnek értelmet ti adtatok, kik még
itt vagytok , vagy az égi úton jártok.

Kondoros 2023 augusztus 18 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet.

“Meséljetek” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!