Mit ér a szó, ha benne a félsz:
beszélsz, de szíved meg se rezdül,
napról napra csak magadnak élsz,
s nem hazádnak – rendületlenül.
Mit ér a vallomás – ha van is -,
hogy itt születtél, tudod, belül,
mindez csupán pátosz és hamis,
de szajkózod – rendületlenül.
Mit ér a sok hangos nyafogás,
attól meg egy lélek sem rendül.
Itt a kifogás már népszokás,
beléd is ül – rendületlenül.
Mit ér, ha mutogatsz is másra,
de ujjad rossz szándékká ferdül,
képmutatók közt lelsz így társra,
s érdek mozgat – rendületlenül.
Mit ér benned a sok kis finesz,
vélve, sorsod magasra repül,
amit ma ad, holnap majd kivesz,
ravaszkodhatsz – rendületlenül.
Mit ér az élet, ha csak éled,
nem akarod, hogy teljen ebül,
sava-borsa jár neked-véled,
és napsütés – rendületlenül.
Mit ér neked az a szó: Hazám!
Ha szíved érte fel nem feszül,
kitöltöd ürességed lazán,
bölcsnek vélten – lendületlenül.
Kedves György én gratulálok, de sok kérdésre nem tudok válaszolni, így sok évtizedet megélt emberként,. Sok rendszer, sok kiszolgáltatottság. A hazám a háborúk után adott, hogy tanulhassak, legyen szakmám, mert kereső állampolgár lettem. Adóztam, semmi pénzért dolgoztam. Annyit jelent itt lakom, itt haltak őseim, itt élnek gyermekeim. Nos ezek alapján tudom mondani, hogy ez a hazám. Viszont a városom szeretem.Rzsike.