Számozottan

Mit ér a tiszta szó, ha csak magában
kereng csupán, süket fülek között,
ha nem keríti ösztönünk be lágyan,
ha cenzorok cibálta, üldözött?

Ha nincs hová a fórumon kiállni,
bezárva azt a gőg kobozza el,
ha nem lehet belőle zengve bármi,
mi balga kínjainkat oldja fel.

Ha nem lehet kilógni már a sorból,
hajunk kopaszra nyírja majd a kény,
előbb-utóbb a lelkeinkbe srófol
a rút sötét, ha már nem ér a fény.

S mi ballagunk betörve, számozottan
az új világ recsegte színpadon,
üres fejünk, akár a dinnye, loccsan,
de már aligha fáj nekünk nagyon.

“Számozottan” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Imre!

    Bravúrosan pattogó, remek vers!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  2. Kedves Erzsébet!

    Köszönöm a gratulációt.
    Bár más szavak lehetnének…

    Barátsággal, Imre

  3. Kedves IMRE , szivemből szólnak a szavak.

    S mi ballagunk betörve, számozottan
    az új világ recsegte színpadon,
    üres fejünk, akár a dinnye, loccsan,
    de már aligha fáj nekünk nagyon.

    Gratulálok ,

Szólj hozzá!