Már ne engedd

Életem alkonyán szeretném még megtalálni a szépet
esténként ragyogó szemmel nézni a csillagmezőket
hajnali harmatos fűben mezítláb boldogan futkosni
délutáni napsütésben arcomat a fény felé fordítani

Az idő kereke egyre gyorsabban pörög felettem
visszatekerném, s kérném régi életem, nem tehetem
napjait már magamnak kell olyan színessé tenni
ahogy azt egy festő olyan csodásan megfesti

Hát fuss ,szaladj még a vén motor boldogan veled halad
legyél, bolondos, kíváncsi, bölcs és ha megbotlasz kacagj
találd meg hátralevő életedben mindig a legszebbet
Fájt már sok mindenért a szíved eleget, már ne engedd.

Kondoros 2023 augusztus 29 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Már ne engedd” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Erzsi!

    Örömmel fedeztem fel versedben a bizakodás és a remény szikráit. Sok szépet és jót kívánok Neked életednek ebben a szakaszában.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!