Még mindig?

A múlt szele még mindig megsebez,
mily fájó, hogy most is engeded.
Ám e sebek visszahúznak téged,
engedd el kérlek mindet végleg.

Mert ha életed végéig cipeled,
súlya megbetegíti tested-lelked.
Tedd le a fájdalommal teli zsákot,
vonzd magadhoz a boldogságot.

Oly csodás e föld melyre születtél,
rajta egy újabb csoda te lettél.
Szárnyalj, röpülj míg megteheted,
s fedezd fel egy újabb éned!

Nagy Noémi
2023.09.03.

“Még mindig?” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Nekem is mondta anyukám és nagyikám is. Nagyon is igaz ez a mondás.
    Bár nehéz letenni a fájdalommal teli zsákot de meg kell próbálnunk.
    Köszönöm versem olvasását.

    Szeretettel: Noémi

  2. Kedves Noémi!

    Édesanyám régi szavai jutottak eszembe a versedről. Ő mindig azt mondta, hogy ha a bajokat kitennék egy zsákba, mindenki a magáét venné vissza, mert nem tudná, hogy mi van a másikéban. Sok igazság van benne, de persze szabaduljunk meg lelkünk terheitől amennyire csak lehetséges.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. Kedves Erzsike!

    Igen, sajnos nem könnyű senki sem letenni a fájdalommal teli zsákot.
    De meg kell próbálni mert akkor sokkal könnyebb lesz az életünk.
    Köszönöm versem olvasását.

    Szeretettel: Noémi

Szólj hozzá!