Ha lehunyod szemed látod ifjú éned?
A fiatal, vidám, zsenge lényed?
A tündérmeséket amint elhitted,
a terveid, ahogy izgatottan szőtted,
a szerelmed, akiért repesett szíved,
a kudarcaid, ahogy fájón megélted?
A megannyi vidám napjaidat,
a diákéveket melyek úgy elsuhantak,
a titkon éjjel-nappal álmodót,
s azt a makacs, folyton lázadót?
Látod gondtalan gyermeki arcodat?
Drága szüleid, kik mindig veled voltak?
A biztonságot adó családi fészket,
szerető nagyszüleid, kik neked örültek?
Ha kinyitod szemed látod önmagad?
Azt, kinek lelke örök ifjú maradt?
Nagy Noémi
2023.09.05.
Kedves Kata!
Én is nagy- nagy szeretettel gondolok vissza az ifjúságomra. A családi házunkra, drága nagyszüleimre akik már nincsenek velünk. Mi is szerényen de boldogságban és nagy szeretetben éltünk. Édesanyám a mai napig nagyon sokat segít nekem.
Köszönöm versem olvasását.
Szeretettel: Noémi
„Ha lehunyod szemed látod ifjú éned?”
Látom bizony, kedves Noémi.
Szerényen, de boldogságban, szeretetben nőttünk fel testvéreimmel.
Hiányoznak rég elment nagyszüleim, szüleim,
emlékük velem marad, míg élek. Hálás szívvel gondolok rájuk.
Versedet szeretettel olvastam: Kata
Kedves Éva!
Sajnálom, hogy neked nem olyan gyermekkorod volt amilyenről álmodtál.
Nekem csodálatos volt. Nagy- nagy szeretettel gondolok vissza rá.
Köszönöm versem olvasását.
Szeretettel: Noémi
Jó az kedves Noémi, ha ilyen idilli családra és gyermekkora emlékezhet az embe. Nekem nem volt hasonlóban részem, de a negatív élmény szintén képes elraktározódni, és virágot is hajthat alkalomadatán a múzsa belőle. Szeretettel: Éva