Uram, nem lázadok!

Fájó magányomban kérlek, hallgass meg Uram!
Oly egyedül vagyok, mint a víz felett szálló madár,
ki vijjogva keresi párját, mielőtt leszáll az éj.
Én is keresem páromat, kit idő előtt magadhoz szólítottál,
és magával vitte lelkem jobbik felét.
Sírok, zokogok, mert Ő, már zsámolyod tövében ül,
s hallgatja bölcs szavaidat, míg én itt a földön siratom.
Óh, Uram! Angyalaid miért nem vitték egész lelkemet,
miért hagytak itt engem, gyászos özvegységben?
Hisz, látod, mily keserűvé vált így életem,
örülhetnék az életnek, melyet tőled kaptam,
szerethetném páromat, a Te áldásoddal, ehelyett
most naphosszat, a miértekre választ keresek.
Óh, Uram! Kérlek, nézd el nekem panaszom,
hisz a fájdalomtól nem vagyok ura gondolataimnak.
“De ne figyelmez szavamra, ha nem tetszik Neked ”

Kérlek segíts nekem, hogy elfogadjam megváltozott életemet!
Kérlek, fogd a kezem, hogy lelkem békéjét megtaláljam!
Kérlek, figyelj rám, hogy hitem meg ne inogjon!
Mert hiszem, hogy segítségeddel, újra tudok hinni az életben! Ámen!
2023.
Az idézet József Attila Csöndes estéli zsoltár című verséből.

“Uram, nem lázadok!” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. “Kérlek, fogd a kezem, hogy lelkem békéjét megtaláljam!”
    Én is őszintén kérem a Jóistent, hogy megtaláld a lelki békét.
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!