Pihenni ment a nyár

A láthatárra őszi fátyol ül,
a nyár bicegne még ügyetlenül,
de lába fáj a sok kaland után,
törött a szárnya is kicsit talán.

Hiába hát, kitelt a szép idő,
az ősz ködök szelíd varázsa jő,
a rőt avar zörögve hull alá,
zenéje sír, akárha hallaná,

gyakorta könnyezik belé az ég,
a szürke fellegek locsolta stég
elárvulón a tó fölé hajol,
akárha várna jelt a víz alól,

üzenve, hogy ne sírj, hiába fáj,
csupán pihenni ment idén a nyár,
jövőre csábosan karolja majd
reményed és az ága újra hajt.