Az álom!
Nagy titka vagyon,
emberi szívemnek.
Lelkemben megbújó,
fájó érzelemnek!
Nehéz láncai,…
e kegyetlen világnak
húznak magukkal,
a rideg valóságba!
Rémisztő erejükkel,
még is szembe szállok!
Nem hagyom nem adom,
nékik meg álmodott álmom!
Mert konokan makacsul,
ragaszkodom hozzá,
Egyszerű létemben,
legyen egy kis jó már!
Feledni mind azt,
amit velem tettek.
Nem lehet nem tudom,
a hulló könnyeimet!
A szenvedést a fájdalmat,
tűrtem egymagamban.
Olykor színjátékot játszva,
talán nem is én voltam!
S vívódván e képen ,,,
a sorsnak tengerében!
Én elhittem másoknak,
amit nekem megígértek!
Hazug szólamoknak,
lettem nevetséges tárgya!
Bűnös érdekeknek
mozgatható bábja!
Súlyos keresztjüket vállaimra tették,
de hálájukat rég elfelejtették!
Senki lettem az ők hatalmas szemükben,
értéktelen dolog a pénz Istenének!
Egy aprócska szám csak,
a statisztika egén,
Csak egy egyszerű kísérlet,
melyben nincs nyereség!
Hát most ledobom terheim
s a mocsokból fel álok!
Ha kell egyedül álmodóm,
tovább ezt az álmot!
De nem hagyom ,hogy ezt elvegyék tőlem,
inkább nektek adom, …l
… tessék ím vigyétek!
Istenünk tekints le,
reánk magyarokra!
Add még egyszer nékünk,
„Nagy-Magyarország”-ot vissza!
Kelt:Karád,2019.08.27. 2xistvn
István, álmodni lehet, de nem biztos hogy azok az emberek, akik nem ott élnek ugyan ezt óhajtják. Rzsike