Vidéki nyár

Vidéki nyár

Falu végén kicsi házak,
vörös palást tetejük,
kéményeken felhők fátyla,
tó vizére ráterül.

Szél borzolta víztükörre
hullámfodor penderül,
napsütötte dombtetőre,
három bájos kislány ül.

Nevetgélnek, kacarásznak,
álmot horgol égi szép,
szemükben a gyermek vágyak,
tincseikben margarét.

Felnőttek már rég a lányok,
titkot őriz a szívük,
nem feledik azt az álmot,
mely szép emlékké szelídült.

2023.07.29.

“Vidéki nyár” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Erzsike, Évike, és Marika!
    Hálásan köszönöm az olvasást, és kedves szavaitokat!
    Szeretettel ölellek benneteket!
    Margit

  2. Nagyon szép vers Margitka, csodás tartalommal és zeneiséggel. Szeretettel gratulálok! Éva

Szólj hozzá!